A falban. Teljes mértékben komoly az egész. Nem láttam, éppen nem voltam itthon két napig, de az első napon még én fedeztem fel, hogy a fal nyávog.
Ha szereted a macskákat, örülsz, ha van egy macska a falban. Nos, én imádom imádtam a macskákat. mostmárcsak szeretem. Mivelhogy a drágalátos említett catty egész nap öt másodpercenként nyávogott... egészen éjfélig.
Ráadásul ez a kiscica még vaéamiféle UV-fülekkel is rendelkezett, mert a lépteim zaját is észrevette, rögtön heves nyivákolásba kezdett, ha bejöttem a szobámba. Már itt sem hagynak békén???? MIÉRT??
Na... már megint ez a kérdés... Utálom ezt a nyavalyás kérdést. És azt, hogy nem találok egy kib****ott választ sem rá... Bocsánat, kicsit elvetettem a sulykot.
Mostanában kicsit feszült vagyok, nincs türelmem, legszivesebben jól belerúgnék valamibe (esetleg valakibe).
Megvannak viszont az ötleteim nyárra, legalábbis ami az írást jelenti. Megfogok írni egy történetet, aminek alapja még folyamatban van a valóságban. Még. Nem sokáig. És majd elkezdem ezután írni. A másik, mert bizony van másik pedig egy álmom alapján... már én is tűkön ülök, pedig én írom. Hülyeség, de szeretek írni. Nem biztos hogy hű de jó lesz, de majd talán ide is kirakom, végülis ezért van a blog. Vagy tévedek?
Na mindegy, megvolt a reklám is. Mint amikor egy új műsort reklámoznak a tévében: ez lesz benne, meg ez, és hogy milyen jó is lesz!!! Tyűűű, érdemes megnézni... Tedd le azt a távirányítót! Rácsapok a kezedre!! Kezdődik a felesleges karakterpocsékolás.
Ez a bejegyzés így ahogy van, tök felesleges, de mostmár ha rápazaroltam kábé öt percet, vagy tizet, kirakom... Mert megérdemli.