Egy álomszerű világban minden utcán villamos közlekedne, az emberek mindenhova eljuthatnának vele, nem kéne autót vásárolni, csak két sínpár lenne, bicikliút két irányban és gyalogosjárda. A villamos régi típusú lenne, nem mindenféle modern vacak.Mi ott utaznánk rajta, te meg…

Csak néznek nagy búsan. Merengnek a múlton, jelenen, talán a jövőn. Emlékeznek az álmaikra, mit láttak a hídon aznap éjjel: táncoló párokat, járták a keringőt, boldogok voltak, nevettek. Én is ott voltam. Táncoltam. De ki volt a párom, ki a rég elfeledett mosolyt előcsalta…

Mikor kijöttem a metróból, már késésben voltam. Ránéztem az órámra, éppen délre harangoztak a főpályaudvari nagyóránál. Siettem, de mégsem bírtam megállni, hogy ne csodáljam meg a gyönyörű épületet, amelyen végigszaladtam, hogy odaérjek a találkozóra. Emberek tízezrein…

“Lydia Russel, elfogadod hitves férjedül az itt jelenlévő Simon James-et?” - kérdezte a pap, én meg felébredtem. Verítékben úsztam. Megint. Sorozatossá váltak ezek az álmok. Nyomasztottak, kínoztak. És állandóan ezek az álmok jártak a fejemben. Akkor még nem láttam…