Egy álomszerű világban minden utcán villamos közlekedne, az emberek mindenhova eljuthatnának vele, nem kéne autót vásárolni, csak két sínpár lenne, bicikliút két irányban és gyalogosjárda. A villamos régi típusú lenne, nem mindenféle modern vacak.
Mi ott utaznánk rajta, te meg én. Körülöttünk rengeteg ember lenne, ismerősök és ismeretlenek, beszélgetnénk, nevetnénk, nem gondolnánk semmire, csak élveznénk a tavaszi  napsütést, a friss menetszélt, egymás mellett ülnénk, te meg én. Kinéznénk az ablakon, az út mentén mindenhol zöldellő fák üdvözölnének…
Sokáig utaznánk, nem kellene sehova sem sietni, ráérnénk akár estig is. Néznénk a fel- és leszálló utasokat, találgatnánk, vajon ki hogyan él, mit dolgozik, boldog-e… biztos boldog lenne. 
Egy álomszerű világban minden levendulaillatú lenne.

Egy álomszerű világban ott lennél mellettem.
Elszenderednél a villamoson, fejed vállamra hajtanád, majd megfognád a kezem.