Unom az egészet. Folyton megunom a dolgaimat, nem tudok egy mellett kitartani sokáig. Például vegyük azt, hogy mániákus update-elő vagyok, legalább hetente egyszer nagy változtatásokat hajtok végre a Myspace-oldalamon, a hotdog profilomon, és elég gyakran változtatom a head-et a blogomon is. Ha leülök a gépem elé, előfordul, hogy nem tudom mit hova, melyik mappába raktam, mert azokat is gyakran variálom. Ennyire elegem van mindenből?
Állok a tükör előtt, éppen akkor mostam hajat. Meglátom az ollót a polcon. A következő jelenet az, hogy állok a tükör előtt új frizurával. Én nem tartozom abba a tipusba, akinek ha új frizura kell, elmegy a fodrászhoz. Áhh, dehogyis. Gyűlölöm a fodrászokat. Én magamnak vágom a hajam. És büszke vagyok arra, hogy még sikerül is. Kész csoda.
A szobám is általában egy katasztrófa színterének megfelelő kinézetű, rendetlenség, káosz uralkodik benne. Az órám lekerült a falról, helyére egy New York-ot ábrázoló kép került. Az óra pedig most a szekrény tetejln szolgálja az időt. Jobban tetszik ott, mert jobban látom. Előzőleg az ágyam felett volt(ahol most a kép van), és ott nem láttam, vagy meg kellett küzdenem azért, hogy lássam. A régi tükreimet is nemrég szereltem fel a falra, egymás alá. Aztán egy Moulin Rouge-os poszter is kikerült a falra, nemsokára lesz új ágyam. Újulás. Legszívesebben mindent kicserélnék. Mindjárt itt a hivatalos nyár, még több időm lesz. Legalábbis azt hiszem. Lehet, hogy dolgozni fogok, olvasni, mint egy güzü, írni, és szeretnék élni is(de minek?).