Nem volt kellemes élmény Charlotte-nak ott ülni a nagy társaságban úgy, hogy nem érti, miről beszélnek körülötte. Már a harmadik pohár vörösbort itta, néha rámosolygott a vele szemben ülő férfira, ha tekintetük találkozott. Igazából nem tudott mást tenni; külföldön volt, és nem beszélte a nyelvet. Néha tolmácsoltak neki, vázolták neki a beszélgetés tárgyát, de egyáltalán nem érezte úgy, hogy a beszélgetés, ha nem is szerves részét, de legalább részét alkotja. Inkább csak tárgyát, mint néha észrevette. Csak ült, kortyolgatva italát, és azon kapta a vele szemben ülő férfit, hogy az ő nevét mondja, miközben a mellette ülővel beszélget, majd egy másodpercre ránéz.
A harmadik ilyen esetkor megunta a dolgot, letette poharát és rákérdezett, hogy pontosan miről is beszélgetnek vele kapcsolatban. Éppen azzal beszélgetett a vele szemben ülő férfi, aki néha tolmácsolt Charlotte-nak, úgyhogy volt esélye, hogy kiszedjen valamit belőlük.
Kissé meglepte az őszinte válasz, amit kapott a tolmácsától.
A férfi, aki Charlotte-al szemben ült, róla érdeklődött a tolmácstól, hogy hány éves, mit csinál, mik a tervei, satöbbi. A lány elpirult, majd visszatért a pohár borhoz. Hírtelen nem tudta mit gondoljon… Annak a férfinak van felesége… és gyereke… nem is egy, hanem kettő.
Az összejövetel végefelé kezdett halkulni a beszélgetés, már mindenki ugyanabban a társalgásban vett részt, nem folytattak külön beszélgetést. A tolmács, és a szembenülő beszélgettek, mindenki rájuk figyelt. Éppen a szembenülő munkájáról volt szó. Gyerekeket tanított sportra, emellett ő is sportoló volt. Majd kérdezősködött, hogy mi Charlotték további programja. Majd megint Charlotte felé pillantott, mosolyra húzta száját, majd megszólalt: “Nincs kedved elmenni a helyi szórakozóhelyre?” Kicsit akcentusosan beszélt franciául, ezért nem erőltette eddig, de tudta hogy csak franciául tud Charlotte az angolon kívül. A lány azt sem tudta, mit tegyen hírtelen. Mint ahogy ez már szokássá vált nála, ha valami hírtelen és váratlan helyzetben került, rávágott egy nemet, majd kiitta a pohara tartalmát. A férfi, aki vele szemben ült csak mosolygott rá, talán ezt a választ várta, de nem ezt remélte.
Miután visszamentek a szállásra, Charlotte gondolkodóba esett, vajon mi lett volna, ha nem nemet válaszol. De így helyes, gondolta, és végül álomra hajtotta fejét