Kábé száz ember megrökönyödött arca ült velem szemben. Plusz én. Nem számítottam arra, hogy ilyen szégyen érhet engem. Ott álltál mellettem, sajnálkozva de mégis megkönnyebbülve. És én legszívesebben elküldtelek volna a pokolba azért, amit tettél velem.Tíz perccel azelőtt…

Meg sem próbáltam kapaszkodni, csak zuhantam a kétségek felé. Mikor láttalak? Tíz éve? Meg volt az már húsz is. Régi jó barátok, néma perceket élvező társak, kik eladnák lelküket a csendes beszélgetésekért. Mikor volt ez? Ó, már nem is emlékszem. Tíz vagy húsz hónapja?…

Van egy nagy problémám. A Meg nem történt dolgokat három részesre terveztem. Eddig nem is lenne vele semmi baj. Csak még nincs befejezve. Még mindig 'történnek' a meg nem történt dolgok. És ez idegesít. Talán. Igazából sokminden idegesít. Például az, hogy nyár van. Ez a…

 Hihetetlen. Ez az egész. Az emberek. Vannak olyanok közöttük, akik a világ összes szeretetét megérdemelnék és vannak olyanok, akik elveszik másoktól. Fogalmam sincs, hogy mit akarok kihozni ebből. Csak ezen gondolkozom. Az embereken. És arra gondolok, mennyire mások vagyunk, és…