Egy álomszerű világban minden utcán villamos közlekedne, az emberek mindenhova eljuthatnának vele, nem kéne autót vásárolni, csak két sínpár lenne, bicikliút két irányban és gyalogosjárda. A villamos régi típusú lenne, nem mindenféle modern vacak.Mi ott utaznánk rajta, te meg…

 Lábaidat átkarolod, arcodat nem látom. Nem értelek. Nemrég még mosolyt láttam, most meg egy könnycsepp gördült le az arcodon. Aztán eltakartad, térdeidet magadhoz szorítottad, hogy kizárd a külvilágot.  Sötétség. A lámpa kialudt. Én a fotelben ülök, te még mindig,…

Csak néznek nagy búsan. Merengnek a múlton, jelenen, talán a jövőn. Emlékeznek az álmaikra, mit láttak a hídon aznap éjjel: táncoló párokat, járták a keringőt, boldogok voltak, nevettek. Én is ott voltam. Táncoltam. De ki volt a párom, ki a rég elfeledett mosolyt előcsalta…

 Vajon hány embert nem értek? Hányan vannak e világon, akiket szeretnék érteni, akiknek szívesen belemásznék a gondolataiba? Nincsenek sokan. Pár ember. De az ő gondolataik nagyon-nagyon érdekelnek. Mert próbálkozom. Erősen. Úgy, mint még soha. De mégsem megy, erőlködhetek…